Csendélet
A Estiklopédia wikiből
| Estiklopédia | |||
| műfaj | |||
| · | fotográfiai műfajok | ||
| · | · | akt | |
| · | · | alkalmazott fotográfia | |
| · | · | csendélet | |
| · | · | fotóetűd | |
| · | · | fotogram | |
| · | · | makrofotó | |
| · | · | montázs | |
| · | · | portré | |
| · | · | reprodukció | |
| · | · | riport | |
| · | · | sport | |
| · | · | tájkép | |
| · | · | tárgyfotó | |
| · | · | városkép | |
| · | · | zsáner, életkép | |
| · | filmes műfajok | ||
Szabadon csoportosított tárgyakat, virágokat, gyümölcsöket, ételeket, hangszereket ábrázoló képalkotás.
Jellemző sajátossága az elrendezettsége, a kompozíció megtervezettsége. A csendélet az élettelen, mindennapi használati tárgyak mellett a természetes környezetükből kiszakított élőlényeket is tárgyi minőségükben szerepelteti. A csendélet dekorativitása mellett szimbolikus jelentést is hordoz(hat), de a művész szándéka lehet a látvány pontos megragadása is, melynek során a tárgyak önmaguk jellemzésén túl a miliő hangulatával emberi tartalmakra is engednek következtetni.
A fotóművészet a 19. századi festészettől örökölte a műfajt. Feldolgozta a festészet szinte valamennyi témáját, főképp a hangulati hatás felkeltése alkalmas virágtémákat. A fotóművészetben sajátos csendélettéma az élettelen tárgyak, vagy a természet egyes részleteinek önmaguktól vagy az önkéntelenül adódó kapcsolatai. Ilyen témákat fényképezett a 19. század végén Eugene Atget. Fontos szerepet játszott a műfaj továbbfejlesztésében Albert Renger-Patsch és Edward Weston, akik az élettelen tárgyak anyagi tulajdonságat, belső szerkezetét ábrázolták, s naturalista korlátaik között kidolgozták a csendélet sajátos, modern formai eszközeit, látásmódját.